Üdvözöljük a Hollósy Simon (1857–1918) festőművésznek emléket állító honlapon.
Az oldal elsődleges célja, hogy méltó módon bemutassa az egyetemes magyar festészet e kiemelkedő, mégis sokszor méltatlanul háttérbe szorított alakjának életét és munkásságát. Célunk a művész páratlan örökségének, a müncheni festőiskolától, a nagybányai iskola alapításában játszott kulcsszerepéig és Técső munkásságáig terjedő teljes spektrumának bemutatása, gazdag képgalérián és szakmai írásokon keresztül.
Lépjen be egy olyan mester világába, aki nem csupán festő, hanem generációk tanítója és szellemi vezére volt, és fedezze fel, hogyan járult hozzá Hollósy a modern magyar művészet megszületéséhez.
A festőművészként és tanárként ismertté vált, Hollósy Simeon Josephus 1857. február elsején ikertestvérével, Anna Máriával egy időben látta meg a napvilágot Máramarosszigeten.
A Szamosújvárról áttelepült örmény, kereskedő szülők magyar szellemben nevelték gyermekeiket. A festő egyik felmenője, Korbuly Bogdán az I. Ferenc király által 1832-ben kibocsátott adománylevéllel, a gertenyesi uradalom megvásárlása alkalmából Hollósyra magyarosította a nevét, és a gertenyesi előnév használatához az uralkodó engedélyét is megkapta.A festő édesapja, Korbuly (Hollósy) Simon 1848-ban magyarosította a családnevét. Az édesanya, Mály Anna, gyermekágyi lázban hunyt el 1861. november 11-én, 34 éves korában. Ezt követően az özvegy Hollósy Simon egyedül nevelte négy gyermekét, amíg 1879. október 25-én 70 éves korában váratlanul, szívszélütésben el nem hunyt.A művész nem egyedül örökítette meg édesapja halálát, hanem a festészetben szintén tehetséges öccsével, Józseffel együtt alkották meg a Magyar Nemzeti Galériában őrzött festményt.
A haza- és természetszerető ifjú Simon erdésznek készült, ám apja 1873-ban Pestre küldte kereskedelmi iskolába. Dúshegyi Márton nevelőintézetében ismerkedett meg Klimkovics Ferenc népszerű festővel, akinek rajzórái valóságos mágnesként vonzották.
Hatására vendéghallgatóként beiratkozott a Mintarajztanodába, és ekkor már biztos volt benne, hogy festőnek született. Apja beleegyezésével Münchenbe utazott, ahol 1878. november 30-án beiratkozott a Királyi Képzőművészeti Akadémiára, és öt félévet végzett el.
Hollósy hamar elfordult az ottani merev, akadémikus stílustól. 1886-ban saját magániskolát alapított, amely hamar népszerű lett a fiatal, megújulásra vágyó magyar művészek körében.
Hollósy nevéhez fűződik a Nagybányai Művésztelep megalapítása is 1896-ban, többek között Thorma Jánossal, Réti Istvánnal, Grünwald Bélával, Ferenczy Károllyal együtt. A festőtelep a plein air (szabadban festés) stílus hazai meghonosításának legfőbb központja lett, és évtizedekre meghatározta a magyar festészet fejlődését.
Hollósy korai képein a francia finom naturalizmus és a realizmus jegyei fedezhetők fel, mint például a híres Tengerihántás (1885) című alkotásán. Később, a nagybányai és técsői időszakában egyre inkább a szabadban festés felé fordult, de sosem szakított teljesen a hagyományos mesterei által tanított stílussal. A nagyszabású Rákóczi-induló című képét soha nem fejezte be, de számtalan vázlata és változata maradt fenn.
Hollósy Simon nemcsak a saját művei miatt fontos, hanem azért is, mert Festőkapitányként több ezer tanítványt oktatott, és velük együtt indította el a magyar festészetet egy új, modernebb úton.
Tanárként úgy vélte, egy kezdő festőnél elsősorban nem a hasonlóság a lényeges, az majd idővel jön magától. Eleinte nem is festményt készítettek, hanem tanulmányt. A legfontosabb az volt, hogy elérjék a kész stúdiumot, azaz a festészet legfelsőbb szintjét.
Hollósy elmélete szerint a művész a stúdiumok készítése közben érezheti meg a belülről felszabaduló alkotóerőt, az ihletet. Ha ezt sikerült felszínre hoznia, a végső műalkotás már könnyedén megszületik
Láng-Kovács Éva
művészettörténész – kulturális antropológus
Újabb adalékok gertenyesi Hollósy Simon festőművész életrajzához
